Talán világszinten is egyedülálló, egy gyöngyszem, ahogy dr. Tóth Eszter az új ógörög szótárunkat kibővítette:
Csak a Bibliában szereplő szavak szerepelnek
Mivel a klasszikus ógörög szótárakban olyan jelentések is szerepelnek, amelyek a klasszikus görögben ugyan használatosak voltak, de az Újszövetség mondatainak fordításához, értelmezéséhez nem használhatóak.
Ezért ezeket a jelentéseket elhagytuk.
A felesleges információk kiszűrése megkönnyíti bibliatanulmányozók munkáját.
Septuaginta (Ószövetség) szókincsével kibővítve
Célunk a szótár bővítése is volt, hogy a felhasználók a bibliai kifejezések jelentésének teljes gazdagságát tanulmányozhassák és ne csak az újszövetségi, hanem további jelentések feltűnése esetén az Ószövetség görög fordításában (Septuagintában/LXX-ben) előforduló jelentéseket is megismerhessék.
Egy példa:
Szó és szótári jelentése röviden:
G672 ἀποχωρέω (apokhóreó)
1) elmegy, távozik, eltávozik
2) elkülönül, kiválik, elválik
3) LXX hátrál, visszavonul, megfutamodik
Miért szerepel az LXX-el jelölt bővített jelentés?
A Biblia összesen négyszer használja ezt az ἀποχωρέω szót.
Az Ószövetség egy sereg megfutamodását írja le a kifejezéssel.
Az Újszövetség nem használja a szót ebben az értelemben, mégis az Apostolok Cselekedeteinek egyik epizódját jobban megérthetjük, ha ismerjük a szónak ezt a jelentését is.
Bővebben:
A Csel. 13. fejezet beszámol Pál és Barnabás ciprusi szolgálatáról és a Barjézussal való konfliktusukról.
Pálék fiatal segítője ezután a szellemi ütközet után nem utazott velük tovább.
János Márkot valószínűleg az édesanyja nevelte, akinek a házánál jött össze a jeruzsálemi gyülekezet egy csoportja. (Csel 12:12)
Talán a férfias nevelés hiánya okozta, vagy Pál veszélyt nem ismerő szolgálati stílusa, vagy más, de amit Ciprusban megtapasztalt, az sok lett János Márknak.
Elvált (ἀποχωρέω) tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
Pál ezt nem csak elválásnak, hanem meghátrálásnak, megfutamodásnak (ἀποχωρέω) minősítette.
Ilyen és hasonló gyöngyszemek találhatóak az új ógörög szótárban.
A bővített, 2. kiadás előnyei az 1. verzióhoz képest:
- Lektorálásra került a régi szótár.
- Ki lettek bővítve a jelentések.
- Igehelyekkel is ki lett bővítve.
- A felesleges információk ki lettek szűrve.
- A Septuagintában (LXX-ben) előforduló jelentésekkel ki lett egészítve (rendkívül érdekes és fontos).
- Tudományos használat miatt feltüntettük a főnevek és melléknevek szótári alakjait.
- A jelentések sorrendjét az újszövetségi előfordulások gyakoriságához igazítottuk.
- A magyar kiejtés szabályaihoz igazítottuk az ógörög szavak magyar átírását.
Egy példa a jelentés kibővítésére, egyben az igehelyekkel kiegészítésre és a jelentések sorrendjére is:
Régi: | Új: |
G114 ἀθετέω (atheteó) 1) megszeg (szerződést, esküt) 2) álnokul jár el vkivel szemben, cserbenhagy 3) elutasít, megtagadja a hozzájárulását 4) (törvényt) megszeg Etimológia: G1 (fosztóképző) + a G5087 származéka |
G114 ἀθετέω (atheteó) 1) megszeg, megvet, figyelmen kívül hagy (szerződést, esküt, törvényt) 2) érvénytelenít, megsemmisít, hatályon kívül helyez (törvényt, végrendeletet) (Mk 7:9, Gal 3:15) 3) elutasít (Mk 6:26) 4) megtagadja a hozzájárulását 5) keresztez, meghiusít, megakadályoz, összezavar (1Kor 1,19) 6) álnokul jár el vkivel szemben, cserbenhagy, elpártol, hűtlen Etimológia: G1 (fosztóképző) + G5087 |
Egy példa a főnevek és melléknevek szótári alakjának feltűntetéséről:
Régi: | Új: |
G108 ̓́Αζωτος (adzótosz) Asdód = "vár, megerősített hely" - Adzótosz (vagyis Asdód), júdeai helység, korábban filiszteus város Etimológia: sémi eredetű (H795 – ’Asdód) |
G108 ἡ Ἄζωτος, -ου (adzótosz) 1) Adzótosz vagy Asdód, sémi eredetű földrajzi név, jelentése: vár, megerősített hely. 2) Asdód, a tengerpart közelében fekvő júdeai helység, amely az öt legfontosabb filiszteus város egyike volt. Etimológia: sémi eredetű, H795 – ’Asdód |
Válogatás nélkül az első 10 szó változása:
Régi: | Új: |
G1 α (a) - a görög ábécé első betűje 1) egy; első 2) a-: szavak elején lehet fosztóképző (-tlan/tlen). Pl.: G4 (msh-val kezdődő szavak előtt: an-) 3) a-: együttlét, összetartozás kifejezése Pl. G80 Etimológia: sémi eredetű (vö. héber alef) |
G1 α (a) 1) Alpha, a görög ábécé első betűje. Jézus Krisztus magát így nevezi háromszor is a Jelenések könyvében (ἐγώ εἰμι τὸ ἄλφα καὶ τὸ ὦ Jel 1:8, 21:6, 22:13), kijelentve ezzel az időben és hatalomban való elsőségét. 2) egy; első 3) ἀ- (mgh előtt: ἀν-) szavak elején lehet fosztóképző (-tlan/talan, -tlen/telen) Pl.: G4 4) ἀ-: együttlét, összetartozás kifejezése Pl.: G80 5) ἆ LXX indulatszó a csodálkozás, meglepetés, öröm, fájdalom kifejezésére: ó! jaj! (Bír 6:22, 11:35) Etimológia: sémi eredetű, vö. héber alef |
G2 ̓Ααρών (aarón) Aharon = (talán) "hegyi" - Áháron, Áron, Mózes testvére, első főpap Etimológia: héber eredetű (H175 – ’Aharon) |
G2 ὁ Ἀαρών (ho Aarón) 1) Aaron (Aharon), héber eredetű tulajdonnév, jelentése (talán): hegyi. 2) Aaron (Károlinál: Áron), Mózes testvére, Izrael első főpapja, a papi rend vezetője. Etimológia: héber eredetű, H175 – Aharon |
G3 ̓Αβαδδών (abaddón) Abaddón = "pusztulás, pusztítás" - egy pusztító angyal Etimológia: héber eredetű (H11 – ’Abaddón) |
G3 ὁ Ἀβαδδών (ho Abaddón) 1) Abaddón (’Abaddón), héber eredetű tulajdonnév, jelentése: pusztulás, pusztítás, pusztító. 2) pusztító angyal héber neve, görögül Ἀπολλύων (Jel 9,11) 3) pusztulás helye (Jób 31:12, 26:6, Péld 15:11) Etimológia: héber eredetű, H11 – ’Abaddón |
G4 ἀβαρής (abarész) - súlytalan, könnyű; (átvitt értelemben) nem nehéz, nem terhes (vkinek) Etimológia: G1 (fosztóképző) + barosz (súly, teher; vö. G922) |
G4 ἀβαρής, ές (abarész esz) 1) súlytalan, könnyű 2) (átvitt értelemben) nincs terhére, nem okoz gondot (vkinek) Etimológia: G1 (fosztóképző) + barosz súly, teher; vö. G922 |
G5 ἀββά (abba) - apa! Apám! Apánk! Atyánk! (megszólítás) Etimológia: arámi eredetű (vö. H2 – 'av) |
G5 ἀββά (abba) (megszólítás) Apa! Apám! Apánk! Atyánk! Etimológia: arámi eredetű, vö. H2 – 'av |
G6 ̓́Αβελ (abel) Hebel = " lehehet, pára, hiábavalóság, üresség" - Ábel (Hebel), Ádám második fia Etimológia: héber eredetű (H1893 – Hebel) |
G6 ὁ Ἄβελ és Ἅβελ (ho Abel Habel) 1) Abel (Hebel), héber eredetű tulajdonnév, jelentése: lehehet, pára, hiábavalóság, üresség. 2) Abel (Károlinál: Ábel), Ádám és Éva fia, akit bátyja, Káin ölt meg. Ábel véréről Jézus és a Zsidókhoz írt levél is beszél (Luk 11:51, Zsid 11:4 és 12:24). Etimológia: héber eredetű, H1893 – Hebel |
G7 ̓Αβιά (abia) Abijáh(ú) = "apám az Örökkévaló" - Abijáh(ú) (Abija) 1) Roboám fia, Jézus nemzetségtáblájának tagja 2) egy papi rendnek nevet adó pap Etimológia: héber eredetű (H29 – ’Abijáh(ú)) |
G7 ὁ Ἀβιά (ho Abia) 1) Abija, Abijáh(ú) héber eredetű tulajdonnév, amelynek hosszabb és rövidebb alakja is használatos, jelentése: apám az Örökkévaló. 2) Júda királya (Kr. e. 913-910), Roboám fia, Jézus Krisztus nemzetségtáblájának tagja. 3) Annak a papi rendnek nevet adó pap, amelyben Zakariás, Keresztelő János apja is szolgált. Etimológia: héber eredetű, H29 – ’Abijáh(ú) |
G8 ̓Αβιαθάρ (abiathar) Abiátár = "bőség atyja" - Abjátár (Ebjátár), pap, a nóbi Abimelek fia Etimológia: héber eredetű (H54 – ’Ebjátár) |
G8 ὁ Ἀβιαθάρ (ho Abiathar) 1) Abiathar (’Ebjátár), héber eredetű tulajdonnév, jelentése: bőség atyja. 2) Abiathar (Károlinál: Abjátár), a nóbi Abimelek pap fia. Saul az egész családját megölette, csak Abjátárnak sikerült Dávidhoz menekülnie, akinek uralkodása alatt Sádókkal együtt papi szolgálat végzett. Mivel Abjátár Dávid uralkodásának végén Adónia trónraemelését támogatta, Salamon eltiltotta a papi szolgálattól. Etimológia: héber eredetű, H54 –’Ebjátár |
G9 ̓Αβιληνή (abiléné) Abiléné = ? (bizonytalan) - Abiléné, Abila város körül elterülő vidék, Lüszianiasz tetrarkha területe.Hol a párthusokhoz, hol a Római Birodalomhoz tartozott Etimológia: idegen eredetű (esetleg vö. a H58-cal: ’ábél = mező) |
G9 ἡ Ἀβιληνή, -ῆς (hé Abiléné ész) 1) Abiléné, bizonytalan eredetű és jelentésű földrajzi név. 2) Abila város körül elterülő vidék Damaszkusztól Észak-Nyugatra, a Hermon közelében. Lüszaniasz tetrarkha területe (Luk 3:1), amely hol a párthusokhoz, hol a Római Birodalomhoz tartozott. Etimológia: bizonytalan eredetű, vö. H58 –’ábél mező |
G10 ̓Αβιούδ (abiúd) Abihúd = "az apám Júda; az apám, akit dicsérnek" - Abihúd (Abiud), Zorobábel fia Etimológia: héber eredetű (H31 – ’Abíhúd) |
G10 ὁ Ἀβιούδ (ho Abiúd) 1) Abiud (’Abíhúd), héber eredetű tulajdonnév, jelentése: az apám Júda; az apám, akit dicsérnek. (Károlinál: ÓSZ: Abihúd, ÚSZ: Abiud). 2) Áron fia, aki testvérével Nádábbal együtt meghalt, amikor idegen tűzzel áldozott az Úrnak. 3) Zorobábel fia, nevét csak az ÚSZ említi. Etimológia: héber eredetű, H31 – ’Abíhúd |