Biblia hitelességét bizonyító videó sorozat#3. rész"Ki léphet be Isten jelenlétébe?" - Leletek a jeruzsálemi TemplombólA videó teljes képernyős módban is megjeleníthető a jobb alsó sarkánál található "Fullscreen" gombbal!
- Sokan azt is kétségbe vonják, hogy volt-e valaha a zsidóknak templomuk. Mi erről a történettudomány véleménye? Mielőtt erre válaszolnék, először tisztázzuk azt, hogy a jeruzsálemi Templomnak legalább három korszakát kell megkülönböztetnünk: Első Templomnak nevezzük azt, amit Salamon, Dávid fia épített fel a Kr. e. X. század közepe táján, s amit a babilóniaiak Kr. e. 586-ban leromboltak. A Második Templom a 70 éves babilóni fogság után épült újjá - eredeti helyén, vagyis a Templomhegyen - a perzsa Kürosz Kr. e. 538-ban kiadott rendeletére. A Második (zorobábelinek is nevezett) Templomot azután Nagy Heródes Kr. e. 15-ben alapjaitól kezdve felújíttatta, átépíttette. Az Első Templomról nagyon kevés Biblián kívüli forrásunk van, míg a heródesi Templom létét számos irodalmi és régészeti dokumentum támasztja alá. - Ásatásokkal is sikerült az egykori Templomok helyét meghatározni? Sajnos nem. A Jeruzsálem óvárosában magasodó Templomhegy gyakorlatilag a keresztesek XII. század végi kiűzése óta muszlim vallású arabok kezén van. Eddig még soha, senkinek nem adtak engedélyt arra, hogy a Templomhegyen régészeti feltárásokat végezzen. A XIX. században Charles Warren majdnem kapott ilyen engedélyt a török portától, de azt az utolsó pillanatban visszavonták. A mostani helyzet rendkívül ellentmondásos, mert a Templomhegyen álló iszlám szent helyek ugyan a jordániai székhelyű Waqf szervezet kezén vannak, a földből előkerülő leletek ugyanakkor a törvény szerint Izrael állam tulajdonát képezik. Ezért van, hogy ilyen leletek általában nem kerülnek elő… Ha érti, mire célzok. - Igen, ez elég világosnak tűnik. Az imént mégis azt mondta, a heródesi Templomból számos régészeti maradvány került elő. Hogy lehetséges ez, ha magán a hegyen mégsem végezhettek ásatásokat? Úgy, hogy a Templomhegy körül viszont - legalábbis annak déli és nyugati oldalán, amely a jeruzsálemi Óváros zsidók által lakott negyedében fekszik - már régóta végeznek ásatásokat. Így sikerült feltárni a Dávid városából a Templomhegyre vezető déli lépcsősort; s a Hulda-kapuk is jól látszanak a törökkori falban, amelynek alapjait még Heródes építtette. A délnyugati sarkon jól látható a Robinson-ív, amely valaha a Türopaion-völgy fölött átívelő híd és lépcsősör csatlakozása volt a Templomhoz. Ez alatt került elő a kürtölés helyét jelző felirat is. - Kürtölés helye? Mit értsünk ezen? Minden péntek este egy-egy lévita állt a Templom sarkaiban, aki ezüst kürtjével jelezte a szombat beköszöntét. Erről Flavius Josephus is tudósít. Az itt előkerült kőtömb pontosan a Templom délnyugati párkányának csúcsáról származott, és a „Kürtölés helye a (valami) szétválasztására” héber szöveg volt ráírva. A „valami” szó helyén nem tudjuk pontosan mi állt, de a szakértők a „szent és a profán” napok megkülönböztetésére tippelnek. - Milyen érdekességek bukkantak még elő a Második Templommal kapcsolatban? Szerintem az egyik legizgalmasabb lelet az elválasztó korlát görög felirata. Flavius Josephustól is tudtuk, hogy a Templomtér, vagyis a „pogányok tere” és a Templom épülete között egy kő-mellvéd húzódott, amelyen kapuk nyíltak. Ezeknél latin és görög nyelvű feliratok figyelmeztették a belépőket, hogy amennyiben nem-zsidó származásúak, halálbüntetés terhe alatt szigorúan tilos továbbmenniük. - …Nem túl kemény büntetés volt ez? Izrael Istenéről meg van írva, hogy „szentségben” lakik. Ő egy népet - a zsidó népet - választotta ki a Magának: „És lesztek ti nékem papok birodalma, és szent nép” (2Móz 19:6). Ennek érdekében adta számukra a Törvényt, annak mind a 613 parancsolatával. Isten a nem-zsidóktól ilyet nem várta el ezek teljesítését. Cserébe viszont jogosan tilthatta meg nekik a szentségének jelenlétébe való belépést, nem? - Igen, ez logikusnak tűnik. Visszatérve az elválasztó korlátra: a felirat egy görög nyelvű teljes példányát Clermont-Ganneau már 1876-ban megtalálta, ez ma Isztambulban van. 1936-ban egy újabb töredék is előkerült, ez a jeruzsálemi Rockefeller Múzeumban látható. A feliratok szövege: „Semmilyen más-nemzetbeli nem léphet a Szentély körüli udvaron és falon belülre. Akit tetten érnek, csak magának köszönheti az érte járó halált.” A betűket a jobb láthatóság kedvéért vörössel festették ki. - Volt-e példa arra, hogy valakit kivégeztek, amiért behatolt a Szentély területére? Erről nem maradtak fenn adatok. A Templomban ülésező Szanhedrin, a zsidó vének tanácsa „pallosjogát” mindenesetre a rómaiak is elismerték. Ennek a halálos fenyegetésnek valóságát még Pál apostol is megtapasztalta, mikor a kis-ázsiai zsidók azzal vádolták, hogy „görögöket is hozott be a templomba, és megfertőztette ezt a szent helyet” (Csel 21:27–29). A római katonaság alig tudta kimenekíteni a lincselésre készülő tömeg kezéből. Pál minden bizonnyal ugyanerre az elválasztó korlátra utal abban a kijelentésében is, amely Jézus Krisztus megváltói művéről szól: „Mert Ő a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Ef 2:14).
- Ennek jelentőségét valóban csak akkor foghatjuk fel teljes egészében, ha ismerjük a templomi „elválasztó korlát” történetét. Legközelebb Pál apostol élettörténetével foglalkozunk.
|