Biblia hitelességét bizonyító videó sorozat#1. rész"Dávid háza" legenda vagy valóság?A videó teljes képernyős módban is megjeleníthető a jobb alsó sarkánál található "Fullscreen" gombbal!
Az ókorban élő uralkodók is ismerték a politikai reklám fogalmát. „Hirdetéseiket” - melyekben legtöbbször győzelmeik mértéktelen dicshimnuszait zengték - általában magas oszlopokra vésték. Az egyetlen kivételt ez alól Izrael királyai jelentették, akiknek Istenük Törvénye kifejezetten megtiltotta ilyen oszlopok állítását: „oszlopot ne emeljetek magatoknak” (3Móz 26:1). Mindössze két példát találunk arra Izrael történetében, hogy e szabályt megszegték volna: az egyik Saulé, aki az amalekiták legyőzése után „Kármelbe ment, és emlékoszlopot állított magának” (1Sám 15:12); a másik Dávid lázadó fiáé, Absoloné, aki „vett és még életében emelt magának emlékoszlopot” (2Sám 18:18). Mondanunk sem kell: mindkét példa negatív - s az Isten ellen lázadó király és a trónbitorló el is nyerte méltó büntetését. De mit is akarunk ezzel bizonyítani? Nem kevesebbet, mint hogy az ókori Izrael történetének egyik legizgalmasabb korszaka, az egységes királyság - történészi szempontból - azért viszonylag „forráshiányos” időszak, mert Izrael királyai és vezetői nem hagytak, nem hagyhattak maguk után olyan emlékeket, amelyek jó eséllyel korunkig is fennmaradhattak volna. Sem az agyag és fatáblák, sem az állati bőrből készült pergamen, vagy a papirusz nem olyan tartós íróanyag, mint a kő vagy a bronz. Éppen emiatt kell abban reménykednünk, hogy ha Izrael királyai nem is, de a környező államok uralkodói emelhettek olyan emlékműveket, melyeken a zsidó nép Bibliában is említett vezetőit is megemlítették. 1993-ban megtört a hallgatás fala Izrael történetének legfontosabb uralkodójával: Dávid királlyal kapcsolatban, akit - éppen a fent említett forráshiány miatt - a történeti bibliakritika sokáig csupán legendás alakként, afféle „zsidó Robin Hoodként” tartott számon. A Hermon lábánál fekvő Tel Dan-ban 1966-ban kezdődtek el a régészeti feltárások. Azóta igen kevés írott forrás került elő innen, egészen 1993-ig, amikor egy feliratos bazalt kőre bukkantak rá a kutatók. A követ a Dán külső kapuja alatt futó út kövezetéhez használták fel utcakőnek, még az ókor folyamán. Maga a kapu az i. e. IX. században épült, alatta királyi felvonulási útvonal haladt. Az egész felirat eredeti magassága egy méter, szélessége fél méter körüli lehetett. A régészek nem kis meglepetésére 1994-ben egy másik, majd egy harmadik töredéket is találtak ugyanabból a feliratból. Az újabb töredékek ugyan még az előzőnél is kisebbek voltak, a rajtuk olvasható néhány sornyi szöveg azonban perdöntőnek bizonyult a felirat értelmezésében. A szöveg Hazaél szíriai hódításait mutatta be Izrael és Júda földjén, valamikor a IX. század utolsó negyedében: …] „és levágta [… / […] atyám felment [ellene, amikor] harcolt […] / És atyám meghalt, eltávozott [őseihez], és Iz[rael] királya / behatolt atyám korábbi földjére. [És] Hadad királlyá tett engem. / És Hadad előttem járt, [és] én megváltam az én királyságom / hét […]-tól, és levágtam [het]ven királyt, akik befogtak sokezer[nyi harci / szeke]ret és sokezernyi lovat. [Megöltem Jó]rámot, [Ahábnak] / Izrael királyának fiát, és [én] megöltem [Aház]iját, / a Dávid házából származó [Jehorám kir]álynak fiát. És leromboltam [városaikat és] / földjüket [pusztasággá tettem …] / más […] és Jéhu ural/kodott Iz[rael felett …] és megost/romolta” […] Hazaél győzelmi emlékoszlopának története elég világos: miután a zsidók - valószínűleg Jóás, Jéhu unokája vezetésével - visszafoglalták Dán városát a szírektől, az idegen király győzelmét hirdető sztélét ripityára törték, és utcakőnek használták fel - a mai történészek legnagyobb örömére.
A Tel Dan-i felirat még a Biblia iránt legszkeptikusabb kutatók számára is egyértelműen bizonyította: a déli királyság, Júda uralkodói valóban Dávid házából származtak, aki ezek szerint aligha lehetett csupán egy legendás figura, ha még az ellenségei, a szírek is számon tartották. Ennek a ténynek pedig nem csupán annyi a jelentősége, mintha - tegyük fel - találnák Arthur király létezését bizonyító tárgyi dokumentumot! Dávid házából ugyanis nemcsak Júdea királyai származtak, hanem a próféták által megígért Messiásnak is az ő családjából kellett megszületnie: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké” (Ézs 9:6–7). Egy másik kijelentés szerint a Messiás Dávid házából sarjadó „ág” lesz: „És ered majd vessző Isai [Dávid apja] törzsökéből, és ág hajt ki gyökereiből” (Ézs 11:1, IMIT fordítás). Ennek újszövetségi jelentésével - és a rá vonatkozó bizonyítékkal - következő írásunkban foglalkozunk.
|